A Kúria új elvi döntése az olimpiai járadékról

Mivel nemrég ért véget az olimpia, az irodánk peres praxisából egy olimpiai járadékkal kapcsolatos érdekes ügyet választottam bemutatásra.

Sok cikk jelent meg arról, hogy az olimpiai érmesek milyen egyösszegű díjat kapnak az eredményeik után. Talán kevésbé ismert, hogy ezen felül még életjáradékra is jogosulttá válnak, akárcsak felkészítő edzőik.

Az olimpiai járadék jelenlegi szabályait a sportról szóló 2004. évi I. törvény 2019. január 1-jén hatályba lépett módosítása határozta meg.

Ennek lényeg a következő:

• a járadék olimpiai első, második vagy harmadik helyezés után jár;
• a jogosult 35 éves korától az élete végéig kapja;
• első helyezés után a bruttó átlagkereset szerinti összeg, második hely után ennek 70%-a, harmadik után pedig ennek 50%-a jár;
• megilleti nemcsak a sportolót, hanem felkészítő edzőjét, valamint az érintett szövetségi kapitányt.

A kérdés a mi ügyünkben az volt, hogy az, hogy egy sportvezető már kapott felkészítő edzőként járadékot, kizárja-e, hogy egy másik olimpián szövetségi kapitányként elért eredmény után egy további, megemelt összegű olimpiai járadékra váljon jogosulttá.

Erre nézve látszólag egyértelmű rendelkezést tartalmaz a Sport Törvény 60. § (4) bekezdése, mely szerint: „Ugyanaz a személy nem részesülhet edzőként és szövetségi kapitányként is járadékban.”

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ezen mondat nyelvtani értelmezéséből kiindulva, arra a határozott álláspontra állt, hogy ezt a rendelkezést az érintett sportszakemberek egész pályafutására kell alkalmazni, azaz ha valaki egyszer már edzőként járadékra vált jogosulttá, nem kaphat egy másik eredményért szövetségi kapitányként is járadékot.

A Minisztérium álláspontját a mi ügyünk előtt számos bírósági döntés megerősítette.

De mi ezzel a probléma?

A probléma lényege az, hogy a Sport Törvény 2019. január 1-től életbe lépő módosítása, és annak általános indoklása is egyértelművé teszi, hogy Magyarország minden egyes olimpiai sikert díjazni kíván, így minden egyes olimpiai éremért külön (megemelt összegű) járadék jár a sportolónak, edzőnek, özvegyeknek. Tehát általánosságban érvényesül a kumuláció szabálya a járadékra való jogosultságnál, és ez nemcsak a sportolókra, hanem az edzőkre és a szövetségi kapitányokra is vonatkozik.

Így sajtóhírekből köztudomású, hogy az olimpiai sikereket halmozó kajakosok kiváló felkészítő edzője Fábián Lászlóné közel 4 millió Ft havi járadékra vált jogosulttá, míg a méltán elismert, vízilabdában Magyarországnak három olimpiai aranyérmet hozó Kemény Dénes szövetségi kapitány háromszoros járadékra vált jogosulttá.

Tehát, egy felkészítő edző különböző eredmények után sokszoros járadékra jogosult, egy csapatjáték szövetségi kapitány pedig szintén különböző eredmények után többszörös járadékot kap. Ebben a kontextusban viszont már egyáltalán nem logikus-e az az értelmezés, mely szerint valaki egyszer szövetségi kapitányként, másszor felkészítő edzőként elért különböző eredmények után mégis csak egyszeres járadékot kaphat.

1997-ig egyáltalán nem volt olimpiai járadék Magyarországon. Aztán sor kerül arra az ismert esetre, hogy a legendás bokszoló Gedó György, München 1972-es olimpiai bajnoka elszegényedett, és elkeseredésében kiült a Hősök terhére cipőt pucolni, a következő táblával:

„Boxoltasson az olympiai bajnokkal”

 A probléma nyilvánvalóvá vált, Magyarország nem hagyhatja, hogy nyomorogjanak azok az olimpiai bajnokok, akik dicsőséget szereztek az országnak.

Az 1997-es törvény bevezette a fix járadékot, melyet eleinte csak a sportoló, illetve özvegye kaphatott. Az aranyérmek számától függetlenül mindenki csak egy járadékot kaphatott. Ezt 2001-ben kiterjesztették az edzőkre, 2004-ben pedig a szövetségi kapitányokra is.

A rendszer lényege ekkor a tisztes megélhetés biztosítása volt, aki egyszer az olimpián dicsőséget hozott Magyarországnak, ne nyomorogjon.

A 2019-től életbe lépő új rendszer lényege, hogy minden egyes olimpiai sikerért további járadék jár, így díjazva az elért eredményeket, és ösztönözve újabb eredmények elérésére.

Nehéz vitatni, hogy a korábbi rendszer is logikus és védhető, és az új is, más szempontok mentén. Sportpolitikai kérdés, hogy a szabályozás melyik talajra áll.

Ha viszont az új törvény nem a „tisztes megélhetés biztosítása” hanem a „járadék kumuláció elve” alapján áll, akkor nem védhető és logikus a Sport Törvény egy olyan értelmezése, mely szerint, ha valaki egyszer már felkészítő edzőként járadékra vált jogosulttá, egy későbbi szövetségi kapitányként elért eredményért már nem jár neki újabb járadék.

A Kúria és az I. fokon eljáró bíróság elé terjesztett érveink lényege:

• A Sport Törvény 2019-től hatályos alapelve a járadék kumuláció, azaz minden egyes olimpiai eredményt díjazni kell.
• Történeti áttekintésbe helyezve, a „valaki vagy felkészítő edzőként vagy szövetségi kapitányként jogosult járadékra” elv a 2019 előtti rezsimmel összhangban lenne („tisztes megélhetés biztosításának elve”), de a 2019-től alkalmazandó „járadék kumuláció” elvével már nem.
• Ha egy sportvezető edzőként és szövetségi kapitányként is a többszörös eredmény alapján többszörös járadékra jogosult, akkor nem logikus, hogy edzőként és szövetségi kapitányként elért két különböző olimpiai siker viszont csak egy járadékot eredményezzen.
• Nem lehet helyes a Sport Törvény olyan értelmezése, mely azt eredményezi, hogy labdajáték szövetségi kapitányok többszöri eredményért többszörös járadékot kaphatnak (ld. vízilabda), míg más szövetségi kapitányok több sikerrel is csak egyszeres járadékot érdemelhetnek ki.
• A Sport Törvény 60. § (4) utolsó mondatának helyes értelmezése valójában az, hogy egy konkrét olimpiai sikerért valaki ne kapjon két minőségében is járadékot. Így ha pl. az úszó szövetségi kapitány egyben az egyik olimpiai érmes felkészítő edzője is, nem kaphat ugyanazért az eredményért két különböző „sapkában” járadékot.

Érveinket mind az I. fokú bíróság, mind pedig a Kúria elfogadta.

A Kúria döntésében elvi hatállyal kimondta, hogy a kérdéses Sport Törvény rendelkezés helyes értelmezése, hogy „a jogalkotó csak egy világversenyen való eredményes részvételhez kapcsolódóan zárta ki, hogy ugyanazon a személy két jogcímen, azaz szövetségi kapitányként és edzőként is olimpiai járadékra legyen jogosult.”

Öröm számunkra, hogy sikerült megváltoztatnunk egy helytelen joggyakorlatot, és nemcsak a sportági szövetségi kapitány ügyfelünk, hanem további szövetségi kapitányok és edzők részére is megnyílt az út, hogy több olimpiai siker után több járadékra váljanak jogosulttá.

Gyakorló jogászként pedig néhány tanulság:

• Ebben az ügyben egy alapvetően hibás jogszabályi rendelkezést kellett kiküszöbölni helyes jogértelmezéssel. A Minisztérium a jogértelmezésre a kézenfekvő nyelvtani értelmezést választotta, ami azonban logikailag nem állta meg a helyét.
• Komoly energiák mozgósításával és megfelelő érvekkel a bíróságokat meg lehet győzni a nyilvánvalónak tűnő nyelvtani értelmezéssel szemben lévő, de a jogszabály logikájával összhangban lévő értelmezés helyességéről.
• Ha az ügyfélnek egy jogvitában morálisan igaza van, az esetek túlnyomó többségében meg lehet találni a jogi megoldást ennek az érvényesítéséhez, és ez jó érzés!

A jelen blogbejegyzés szerzője Dr. Forgó Zoltán ügyvéd, választottbíró.