Az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság új Eljárási Szabályzata

Az MKIK Állandó Választottbíróság (a továbbiakban: „Választottbíróság”) új Eljárási Szabályzata (a továbbiakban: „Szabályzat”) 2018. február 1-én lépett hatályba. A Szabályzat rendelkezéseit a 2018. február 1-én, és azt követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

Mivel a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság és az Energetikai Választottbíróság 2017. december 31-gyel megszűnt, gyakorlatilag beolvadt az MKIK Állanó Választottbíróságba, a Szabályzat rendelkezéseit a pénz- és tőkepiaci, valamint az energetikai ügyekben is alkalmazni kell.

A Szabályzatnak két olyan lényeges eleme van, amit az ügyvéd és jogtanácsos kollégáknak a választottbírósági klauzula elkészítésénél különösen fontos figyelembe venni.

A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: „Új Választottbírósági Törvény”) a felek eltérő megállapodása hiányában lehetővé teszi az eljárásújítást, azaz új eljárás megindításának lehetőségét olyan tényekre vagy bizonyítékra hivatkozva, mely a választottbírósági eljárás során nem állt a peres fél rendelkezésére. Mivel ez az intézmény megkérdőjelezi a választottbírói tanács által meghozott ítélet véglegességét, ezt a felek választottbírósági szerződésükben kizárhatják.

Szintén döntést igényel a választottbírósági szerződés megkötésekor, hogy a felek a gyorsított eljárás szabályait alkalmazni kívánják vagy sem. Gyorsított eljárás esetén egyesbíró jár el, főszabály szerint tárgyalás megtartása nélkül. Tárgyalás tartása esetén pedig a tárgyalási időköz 8 napra rövidül.  Rövidülnek az egyes beadványok elkészítésére rendelkezésre álló határidők is, így az alperesnek válaszirata elkészítésére csak 8 nap áll rendelkezésére. Cserébe az eljáró egyesbírónak lehetőség szerint a kijelölésétől számított 3 hónap alatt el kell jutnia az eljárás berekesztéséig. Tehát a gyorsított eljárás komoly nyomás alá helyezi az eljáró ügyvédeket, jogi kéviselőket és a választottbírókat is. Ezért komplexebb ügyekre, vagy ahol szakértői bizonyítás válik szükségessé, a gyorsított eljárás nem javasolható.

A választottbírói tanács megalakulása előtt a felek beadványaikat annyi példányban kötelesek benyújtani, hogy jusson mindegyik félnek, külön-külön mindegyik választottbírónak, és egy plusz példány a Választottbíróságnak. Tehát, egy alperest és három választottbírót feltételezve, ez 5 (öt) példányt jelent.  A választottbírói tanács megalakulása után ez a szabály úgy változik, hogy a másik félnek és a választottbíróknak a beadványokat közvetlenül kell megküldeni.

Alperesek és ügyvédeik figyelmébe ajánlom, hogy a kikézbesített iratokat, kézbesítési vélelem folytán, belföldi címzett esetében az elküldéstől számított nyolcadik napon átvettnek kell tekinteni, ha azt a címzett utolsó ismert üzletviteli helyére, lakóhelyére, szokásos tartózkodást helyére vagy postai címére elküldték.  Ezért nem tanácsolható senkinek a Választottbíróságról érkező iratok átvételének megtagadása, mert a kézbesítési vélelem be fog állni.

A választottbírói tanácsnak lehetőség szerint be kell rekeszteni az eljárást hat hónapon belül. Ez a szabály az eljárás gyors lefolytatását hivatottak szolgálni, ami az állami bíróság eljáráshoz képest egy komoly versenyelőnyt jelent.

Ha valamelyik fél észleli, hogy a Szabályzat valamely, egyébként eltérést megengedő rendelkezése nem került betartásra, azt haladéktalanul meg kell kifogásolni. Ennek elmulasztása a kifogásolás jogáról való lemondásnak minősül.

Az új Szabályzattal a választottbírósági eljárás költségei minimálisan emelkednek. Míg a választottbírók díja változatlan, az emelkedés az adminisztrációs költségeket érinti.

Főszabályként a peres felek egyenlő arányban előlegzik meg a választottbírósági díjat. Azonban mivel az alperes tekintetében a díj előlegzése nem kötelező, ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban sok esetben a díj teljes összegének megelőlegzése a felperest terheli.

Ismert szabály, hogy mindkét fél maga jelölhet egy-egy választottbírót, és hogy amennyiben valamelyik fél határidőn belül ennek nem tesz eleget, helyette a Választottbíróság dönt a választottbíró személyéről.

Véleményem szerint vitatható a logikája annak a szabálynak, hogy amennyiben több alperes van, és nem tudnak dönteni az általuk együttesen kijelölendő választottbíró személyéről, nemcsak az alperes, hanem a felperes helyett is a Választottbíróság fog választottbírót kijelölni. Tehát, bár az alperesek oldaláról történik a mulasztás, a következmény a felperest is sújtja, a „fegyveregyenlőség” jegyében.

Ha valamely választottbíró megbízatása bármely okból megszűnik, új választottbírót kell helyette kijelölni. Amennyiben valamely fél által jelölt választottbíró személyében következik be változás, az a tanács elnökének a megbízatását nem érinti.

Szintén az eljárások mielőbbi befejezést segíti az a szabály, hogyha egy választottbíró lemond az eljárás berekesztését követően, a választottbírói tanács maradék két tagja a Választottbíróság hozzájárulásával dönthet úgy, hogy az eljárást folytatják, azaz ítélet hoznak anélkül, hogy új harmadik választottbíró csatlakozna hozzájuk. Ez a szabály megakadályozza, hogy egy a kijelölő félhez esetlegesen túlságosan „lojális” választottbíró lemondásával elhúzhassa az ítélet meghozatalát.

Fontos az eljáró ügyvédek, jogi képviselők részére, hogy a választottbírósági tanács hatáskörével kapcsolatos kifogásokat legkésőbb a válaszirat benyújtásakor meg kell tenni.

Amennyiben pedig a választottbírói tanács túllépi a hatáskörét, a kifogást a hatáskör túllépésekor nyomban meg kell tenni.

A választottbírói tanács nemcsak a felek által kikötött alkalmazandó jogot és a felek szerződésében foglalt rendelkezéseket, hanem az adott ügyletre alkalmazandó kereskedelmi szokásokat is figyelembe veszi az ítélet meghozatalánál.

A fél a keresetét illetve a védekezését egészen az eljárás berekesztéséig módosíthatja. Ez a szabály jelentős mozgásteret biztosít az eljáró ügyvédek és jogi képviselők részére. Amennyiben azonban a fél ügyvédje, illetve jogi képviselője a választottbírói tanács megítélése szerint indokolatlanul késedelmesen terjeszti elő a módosítást vagy kiegészítést, a választottbírói tanács dönthet úgy, hogy azt már nem veszi figyelembe, vagy figyelembe veszi, de a pernyertességre való tekintet nélkül kötelezheti a felet a felmerült többletköltség viselésére.

A választottbírói tanács a megalakulását követő harminc napon belül egyeztetést tart a felekkel az eljárás tervezett menetéről, ennek eredményéről pedig három napon belül végzést hoz.

A felek ügyvédeinek érdemes kooperativnak lennie egymással, ugyanis ez az előkészítő egyeztetés nem feltétlenül csak egyirányú kommunikáció, azaz, a választottbírói tanács elmondja, hogy mi hogy fog történni. A felek ugyanis, a Választotbírósági törvény 31.§-ban foglalt felhatalmazás alapján szabadon megállapodhatnak az eljárás menetéről a Választottbírósági törvény és a Szabályzat keretein belül. Azaz, a felek ügyvédei és jogi képviselői megállapodhatnak olyan szabályokról is, amelyek adott esetben felülírják azt, hogy a választottbírói tanács hogy tervezte az eljárás menetét.

A választottbírósági tanácsnak lehetősége van arra, hogy a jogvita eldöntése szempontjából lényeges tények felderítése céljából bizonyítást rendeljen el, a felek ügyvédei és jogi képviselői erre irányuló indítványának hiányában is.

Az eljárás berekesztését követően a választottbírói tanácsnak 45 napon belül meg kell küldenie az ítéletet a Választottbíróság részére. Ezt a határidőt a Választottbíróság indokolt esetben meghosszabbíthatja.

Véleményem szerint kifogásolható a Szabályzat azon rendelkezése, miszerint valamely választottbíró (feltehetőleg aki kisebbségben maradt a döntés során) különvéleményt adhat az ítélethez. Én a problémát abban látom, hogy ezzel a kisebbségben maradt választottbíró gyakorlatilag megkérdőjelezi a tanács döntésének vagy az indoklásának helyességét, és ezzel erodeálja az eljáró választottbírói tanács, de bizonyos mértékben a Választottbíróság tekintélyét is.

A fél az ítélet kézhezvételét követő harminc napon belül kérheti a választottbírói tanácstól az ítélet értelmezését, mely az ítélet indoklásának válik részévé.

Fontos szabály, hogy mind a felek, mind pedig választottbírók titoktartásra kötelesek az eljárás folyamatban létével, valamint annak bármely részével és tartalmi elemével kapcsolatban.

Az eljáró választottbírói tanács tagjai tekintetében felelősségkorlátozás érvényesül, kivéve a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért való felelősséget.

A jelen blogbejegyzés szerzője Dr. Forgó Zoltán ügyvéd, választottbíró. 2008 és 2017 között a Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság választottbírója. 2018. január 31-től szerepel a Kereskedelmi Választottbíróság választottbíró ajánlási listáján a pénz- és tőkepiaci szekcióban.